A megdönthetetlen legenda: Mozart-hatás

Nem is olyan rég, május közepén adott hírt több média arról a bécsi tanulmányról, amely úgy tűnt megadja a kegyelemdöfést az úgynevezett Mozart-hatás elméletnek. Tizenhét évvel ezelőtt közölte le a Nature az elméletet megalapozó cikket (itt letölthető), amelyben azt írták le, hogy a kísérleti alanyok közül azok akik előzetesen 10 percig komolyzenét hallgattak, jobban teljesítettek közvetlen utána bizonyos térbeli-logikai tesztkérdések megválaszolásában, mint azok, akik relaxációs technikát alkalmaztak, vagy akik csak csendben ültek ugyanennyi ideig. Mivel éppen Mozart D dúr szonáta két zongorára című műve volt kéznél a kísérletezőknél, ezért aztán - egy jókora logikai ugrással együtt - elterjedt a nézet, miszerint e zeneszám hallgatása serkenti a gyerekek mentális fejlődését.

A idei májusi tanulmány elemezte a rendelkezésre álló kísérleti adatokat és ez alapján arra a következtetésre jutott, hogy a hatás megléte nem igazolható. Összesen 3000 tesztalanyt felsorakoztató mintegy negyven tanulmány eredményeit vetették össze (úgynevezett metaanalízis), és ez alapján mondták ki az elszomorító verdiktet. Pedig milyen jó városi legenda volt!

Most azonban azt halljuk, hogy a németországi Treuenbrietzen település szennyvíztisztítóját a kivitelező Mundus GmbH szakemberei speciális technikával építették ki. A német nyelvű ismertető szerint a minden valószínűség szerint szokványos víztisztító apparátust olyan sztereo hangfalrendszerrel egészítették ki, amely Mozart muzsikájával serkenti hatékonyabb szennyvíz-lebontó munkára a jótékony baktériumokat. A "magyarázó" ábra szerint a két forrásból származó zene akusztikus hologramja hat a baktériumsejtekre. És természetesen a jó irányba!

Tanulság: gazdasági versenyhelyzetben, ha technikailag és árban nem tudsz jobb lenni konkurrensednél, vessél be egy kis mágiát. Nem baj, ha nem működik fizikailag, a fő, hogy a potenciális vevő azt higye, hogy többet kap.

Music and spatial task performance